Palahniuk bizony elhúzhat a büdös francba: „Ha el akarnád olvasni ezt a könyvet, ne fáradj. Néhány oldal után úgyis elmegy tőle a kedved.” Övön alulinál is lejjebb mért egy ilyen felütés. Nincs az az ember / állat / bármi / akármi / satöbbi aki ezek után simán félredobná, hogy: „Anyád, hát akkor hagyom is.” Hála Istennek.

Tulajdonképpen nem sok minden változott de Sade márki korához képest: továbbra is egy abnormális, perverz világban élünk, ahol mindenkinek megvannak a maga mocskos kis titkai, és senki sem az, akinek valójában látszik. „Miattuk kötelező felszerelés valamennyi baleseti sebészeten a gyémánthegyű fúró. Lyukat ütni a pezsgős-, sörös-, kólásüvegek vastag alján. A nyomást csökkenteni. Ezek vonszolják be magukat az éjjeli ügyeletre azzal, hogy megcsúsztak a konyhapadlón, és alájuk került cukkini, teatojás, barbibaba, biliárdgolyó, villanyégő, kóbor hörcsög. Lásd még: biliárddákó. Lásd még: tengerimalac. (…) Köztük van az egyszeri ember, aki beleszorult a masszázskád lefolyójába.”

Igen, ők a szexfüggők. Közéjük tartozik hősünk, Victor Mancini is, aki a tizenkét lépéses program negyedik fokán eddigi khm… tapasztalatait készül összegezni. Terápiás foglalkozások helyett börtönből erre a néhány órára kiengedett nőket, vagy csak egyszerű „leszarom- csajokat” kefél a templomi mosdóban. Egy skanzen-szerű rémálomban dolgozik, ahol groteszk múltidézés zajlik: nyomorék csirkék a baromfiudvarban, narkósok telepesruhában, véreres szemekkel kisiskolásoknak tartanak előadást a XVIII. századi életről- ha pedig rágózol vagy lakkozod a körmöd, irány a kaloda. Egyetlenegy barátja van, az örökösen farkát verő Denny (szintén szexmániás, kitaláltad), aki, miután az ősei kirúgták otthonról, Victorhoz költözve függőségét egy másikkal cseréli fel: mániákus sziklagyűjtővé válik; az egész házat elárasztó kőzetarzenállal.
 

Mintegy mellesleg pedig hősünk édesanyja elmebeteg, szanatóriumban fekszik, és örökös dilemma és lelkiismeret-furdalás forrása: megéri- e minden este más étteremben eljátszani a fuldokló áldozatot, hogy a „megmentők” támogatásaiból fedezni tudja Anyu kórházi ellátását, vagy hagyni kéne meghalni a picsába, ha már úgyis csak a bajt hozta a fejére egész életében?
 

Egy szó mint száz: Victorunk igazi LÚZER, így, csupa nagybetűvel. Kafka is megirigyelné ezt a felesleges ember-modellt, amit Palahniuk kreált. De jön ám a csavar: előkerül Mancini-mama olaszul írt naplója, amiben állítólag leírja, ki fia-borja az „ostoba kiskölyök” (ahogy Victor nemes egyszerűséggel nevezi magát a múltját leíró fejezetekben). És micsoda szerencse: Anyu kedves ápolónője tanult ám olaszul, ezért szíves- örömest lefordítaná delikvensünknek a könyvecskét, úgyis meg akarta magát dugatni vele már egy ideje. Utóbbi nem jön össze, viszont kiderül egy s más- erről többet írni viszont ordenáré spoilerezés lenne, úgyhogy inkább csak ennyit: senki ne lepődjön meg a „szent előbőr” szókapcsolat olvastakor.

A Cigányút sztori a sztoriban: nemcsak egy szenvedélybeteg kórsága elleni, olykor tényleg röhejes küzdelméről szól, kíméletlenül szókimondó és odamondó és naturális és kritikus és lehengerlő és valljuk be: bizony zseniális stílusban. Hanem mindemellett az a bizonyos „egyszeri ember” keresi a helyét az életben, próbálja legalább magában helyrerakni Anyu által tropára cseszett múltját, és megmutatni, hogy ő igenis képes arra, hogy embereket tegyen boldoggá, hacsak egy kis időre is. Hogy nem parazita. Hogy ér. Legalább valamennyit.
 

Zárómondatnak pedig hadd csórjam a könyvét; ennél jobbat úgysem lehetne:„Ahol most állunk, a romok között a vaksötétben, bármit felépíthetünk.”

És még egy SZUB.hu hír a regényből lassan bemutató filmről:
 

A Cigányút Chuck Palahniuk negyedik regénye. Az angol címe Choke és a belőle készült film is ugyanezt a nevet viseli. A legismertebb mondat, mely a világhálón kering, azt mondja, hogy "Choke is Fight Club for sex addicts", vagyis A Choke a Harcosok klubja a szexfüggőknek.
Előzetes:
https://www.youtube.com/watch?v=yMZ3Mi1vT-w
 

Írta: SZIKI