Ezt is megértük, a 2005-ben feloszlott Ska-P mégsem oszlott fel. Antikapitalista skapunk-banda anno itthon is népszerű volt, a Cannabis, az El Gato Lopez, vagy a Solamente por Pensar mind olyan számok voltak, amivel az egyszerű halandó akár a rádióban is találkozhatott.
Persze, kritizálták őket, hogy egy ilyen gazdag jófiúkból álló szalonforradalmár zenekar minek ugat az USA rendőrterrorjáról, vagy a kapitalizmus szörnyűségeiről, inkább menjenek vissza füvet szívni és örüljenek, hogy épp bőrrel megúszták. Az emberek többségét persze ez nem zavarta, spanyolul elég annyit tudni, hogy cannabis, aztán a többit úgyis elviszi a döngölős, pörgős ska-punk muzsika. Azt lehetett remélni, hogy az új album, a Lagrimas y Gozos (öröm és könnyek) ezt a vonalat folytatja, pontosabban, hogy a zenekar fejlődött valahová az elmúlt három évben. Illetve inkább az előző album óta eltelt öt évben.
Nos, az érzés vegyes. A srácok annyira megpróbálták folytatni amit elkezdtek, hogy nem léptek tovább sehová. Az új album lényegében ugyanolyan, mint bármi, amit eddig csináltak, innovációnak nagyon, nagyon kevés nyoma van. A szövegek ugyanazok, az USA-ellenes El Imperio Caerá, a beszédes nevű Los Bastardos de la Globalizatión, az „én vagyok a lázadás” témájú La Colmena (amiben felbukkan pár sornyi francia szöveg is, Sarkozy miniszterelnök hangja), a neoliberalizmus elleni himnusz, a Vándalo (ki a terrorista? hát persze, hogy az állam!), vagy a keresztényeket maximálisan feldühítő, extrém módon pápa- és egyházellenes Crimen Sollicitacionis. Utóbbi egyike a lemez leginnovatívabb dalainak, a latin énekbetét – bár klisé – jót tesz a dalnak.
Az érzés tehát vegyes. Fog ugrálni a közönség a koncerteken? Fog. Lendületes az album? Az, még ha az első 8 szám után el is tűnik a lendület. Az egyetlen probléma, hogy ezt az albumot a Ska-P már háromszor megírta. Kicsit olyan, mintha éveket vártak volna azzal, hogy felvegyék, és közben nem vették észre: az amerikaellenesség már egyáltalán nem kúl, legalábbis ebben a formájában maximum G8-tüntetéseken lehet haknizni vele. A Ska-P lelkivilága üres lázadás, füves hippi fiatalok morgása a világra, mert anyu nem vett nekik lakást. Kiábrándító, de ha nem értjük, jót lehet rá táncolni: öröm is, meg könnyek is.
